Patrióta pénzügyek

Nagyjából akkor, amikor a nagybankokra különadót vetett ki, mégpedig meglehetősen szelektíven. A sávos adókulcsot úgy állapította meg, hogy a kisbankoknak, a takarékszövetkezeteknek és a magas eszközarányos jövedelmű hitelintézeteknek kedvezzen. Köztük a később az Államadósság-kezelő Központ élére kinevezett Töröcskei István által gründolt Széchenyi Kereskedelmi Banknak, valamint a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Gránit Banknak. Demján az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökeként azt is kilobbizta, hogy mérsékelhesse a különadóját az a hitelintézet, amelyik 2009 végén fiókjainak legalább 15 százalékát maximum négyezer fős településen tartotta fenn. Ez a szövetségbe tartozó 113 takarék közül 110-nek átlagosan 60 százalékos adókedvezményt jelentett.

A forint (és adósaik) gyengülésével egyre növekvő tartalékokat képező bankok azonban rosszul jártak – még az elaprózott külföldi tulajdona ellenére magyarként számon tartott OTP is. Utóbbi terheinek enyhítésére a kormány 2010 végén módosíttatta a bankadót a parlamenttel. Kivetett egy újabb, immár a nyereségre vetített, 30 százalékos hitelintézeti adót, amelynek összegét le lehetett vonni a különadóból, ami elsősorban az OTP-nek kedvezett. Azzal is főleg az Orbán Viktor kormányfővel baráti viszonyt ápoló Csányi Sándor vezette pénzintézet járt jól, hogy – az unión belüli kettős adóztatást elkerülendő – a különadót a külföldi gazdasági szereplőkkel fennálló kapcsolatok (például bankközi hitelnyújtás vagy részesedések átadása) esetén is csökkenteni lehet.

A takarékszövetkezetek helyzetbe hozására a végtörlesztés kínált alkalmat. A piaci és a törvényben fixált árfolyam különbségén a bankszektor az évi 180 milliárdos különadóteher mellett január végéig további 160 milliárdot bukott; igaz, ennek 30 százaléka levonható a különadóból. A szektor összességében 92 milliárd forint veszteséget produkált. Ugyanakkor a végtörlesztésen alig 2 milliárdnak búcsút intő takarékok közel 13,5 ezer új ügyfelet szereztek, akiknek 72 milliárd forint devizahitel-kiváltó forinthitelt folyósítottak. Így már nem is berzenkednek annyira, hogy nem kapták meg az Orbán által beígért 100 milliárd forintos tőkejuttatást; szakértők szerint a közvetlen állami feltőkésítést Brüsszel amúgy sem engedélyezte volna. Meglehet, ezért készül most a kormány arra, hogy kivásárolja a takarékszövetkezetek ernyőbankjában, a Takarékbankban 38,46 százalékos tulajdonos német DZ Bank AG-t, hogy zavartalanul, ugyanúgy juttathasson tőkét a takarékoknak, mint teszi azt az állam által száz százalékban tulajdonolt Magyar Fejlesztési Bank esetében. Orbánnak egyébként is régi vágya egy állami kereskedelmi bank létrehozása, amely a vezényszavára hitelez, ezért vetett szemet az MKB-ra.

Biztonságos működésükhöz, a szigorúbb, úgynevezett Bázel-III-as tőkemegfelelési előírások teljesítéséhez az európai bankoknak újabb tőkére van szükségük, s ha ezt nem sikerül beszerezniük, el kell adniuk eszközeikből. Emiatt arra kényszerülhetnek, hogy megnyirbálják kelet-európai leánybankjaik forrásait. Elsőként, tavaly novemberben Ausztria szigorított, előírva, hogy bankjai minden országban legfeljebb a helyben gyűjtött források 1,1-szeresét helyezhetik ki. Ez Magyarországot érintheti a legkedvezőtlenebbül, hiszen az osztrák bankok együttes részesedése a hitelezésből a régióban itt a legnagyobb, ráadásul a hitelek eddig 1,4-szer haladták meg a betéteket. A legpesszimistábbak már-már bankválságot vizionálnak annak kapcsán, hogy az Orbán-kormány halogatja az IMF–EU-megállapodást, holott az a kereskedelmi banki hitelezők bizalmát is erősítené.

HVG 2012. március 22. Szerző: CSABAI KÁROLY